Mi legyen most?

Mit tud tenni az ember, amikor egy cellába van bezárva, amelyben sokmindene megvan, ám sokminden hiányzik is... Itt vannak az örök, és pótolhatatlan barátok, egy szerető család, és minden más, amire feltétlenül szükségem van... Ám a boldogság egy része a rácsokon túl, elérhetetlen távolságban...

Hiányzik a múltam: azok a csillagok az életem egén, amelyek fényét én magam mocskoltam be képmutatásból. Az őrült bulik, amikből kimaradok... A felhőtlen boldogság lehetősége... Olyan dolgok, és emberek az életemből, amik, és akik nélkül nem létezik számomra boldogság. 

Ha a világ olyan, mint egy színház, az élet pedig mint egy színdarab, akkor most szívesen leugranék a színpadról, vagy elbújnék a függöny mögé. Úgy érzem, hogy visszafordíthatatlan hibákat követtem el, s most bármit megtennék azért, hogy megnemtörténtté nyilváníthassam ezeket.

Nem rég keletkezett a szívemen egy olyan szakadás, amely néha még ma is kísért; megmérgezi a napjaimat. Mint például a hétvégémet is.

Remélem, gyorsan összeszedem magam, mert nem akarok sokáig ezzel a fájdalommal élni... És amint lehet mindent meg fogok tenni azért, hogy némiképp helyrehozzam a hibáimat, és újra sinen legyen ez életem. S ha ehhez meg kell hoznom egy súlyos döntést, akkor meg fogom tenni.