Boldogság...?

Vajon tényleg boldog vagyok? Vagy csupán színlelem? Ez a gondolat kezdett el foglalkoztatni, miután valaki tegnap azt mondta, látszik rajtam, mennyire boldog vagyok.

Vajon mi jelenti számomra a boldogságot? A szép, nyári idő? A barátnőim társasága? Egy jó buli?Egy bilncshez hasonító, erős vágy, amely fogva tart? Vagy éppen a szingliség...?

Mi van, ha holnap megpillantom a tegnap nyugovóra tért Napot, s rájövök, egy csillag fénye semmi ahhoz képest - mégha az a csillag a sarkcsillag is.

Vajon képes leszek-e túlélni, ha a csillaghoz láncolom magam, s többé nem lesz lehetőségem megérinteni, vagy akár csak csodálni a Napot, ami így egy idő után fekete lyukká szakad majd össze? Tudok-e örökké a csillaghoz láncolva élni, a nap nélkül? Vagy hervadt Napraforgóként bámulom majd a fekete lyukat, s azon gondolkozom, mi lett volna, ha... ?

A falak elindultak felém, hogy kinyomhassák belőlem az utolsó szuszt is, s nekem pedig tűrnöm kell, mert félek áttörni az ajtót. Sikítani nem merek, úgysem tudna segíteni senki rajtam... Az ajtó csak belülről nyílik, kívülről felfeszíteni lehetetlen.

Vajon megéri kínok közt, csendben szenvedni csupán azért, hogy másokat boldoggá tegyünk? Vagy jobb fájdalmat okozni, amibe én magam is belepusztulnék, ám idővel visszanyerném a szárnyaimat, s újult erővel rugaszkodnék el a földről, új csúcsokat meghódítva?

Most van itt az idő, hogy eldöntsem: egy kisebb, sötét börtönben akarom-e leélni az életemet, melynek vasrácsait én kovácsoltam, vagy inkább egy nagyobb cellát szeretnék rózsaszín, de legalábbis színes falakal, és láthatatlan, kinyitható rácsokkal.

- ¤ - ¤ -

Ezt a számot nagyon szeretem... Mintha rólam írták volna... :D Balogh Brigi - A szerelem fáj