Happy summer

Nyáron minden problémám ellenére is boldog vagyok. Ilyenkor a fájó, sértő dolgok lepattannak rólam. Mindent szépnek, és tökéletesnek látok. Néha egyszerűen csak megfésülködöm, felkapok valamit, és sétálok egyet az utcában, majd kiülök az udvarra egy szép, árnyékos helyre, és írogatok. Leírom a naplómba, mennyire boldog vagyok. Hogy jó kedvre derít a magárcsicsergés, a kánikula, a napsütés... Tudom, mindettől sokan frászt kapnak, de nekem ezek a boldogságot jelentik. Ilyenkor a szívemben is süt a nap, s a múltam keserű, és fájdalmas pillanatai nem mocskolhatják be a hangulatomat.
Néha olvasgatni kezdem az osztálykirándulás után írt bejegyzéseimet. A szívembe ismét belehasít az éles fájdalom bénító nyila; megint látom magam előtt azt a képet, amit a suli utolsó hetében láttam: őket egymás karjaiban. De elhagyott engem, s ez ellen nem tehetek semmit... Csupán erőt gyűjthetek, hogy szeptemberben egyszerű legyen figyelmen kívül hagyni az enyelgésüket...

"Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb, ha hallgatok.

Tűrök, és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótlan,
szófogadó szolga, ami hátra van.


Keserüségemre úgysincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakítottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örö öleden,
fölpanaszolom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat.

Örökkön-örökké sírok, amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb."

/Pilinszky János/

Majd lapozok...
Eszembe jut, hogy mennyi jó dolog van az életemben... Hogy a batátaim mindig kitartanak mellettem, és hogy mindennél jobban szeretem őket...
Ismét boldogság tölt el... Egyetlen percemet volt ereje beszennyezni... s lehet, hogy holnap már egy másodpercemet sem tudja majd megtölteni fájdalommal.