Vajon megéri hinni?

A mai vívódásom tárgya a következő: bízni, vagy sem? Megéri-e elhinni azt, ami már jópár hónappal ezelőtt is hazugság volt, vagy helyesebb elvetni még a gondolatát is annak, hogy a stabil lelki állapotom, és a boldogságom kockáztatásával engedjem a szívemig hatolni mindazt, amit mondott? Talán most is csak hazudik, szintúgy, mint oly sokszor... Mi van, ha a történelem újra megismétli önmagát?

Nem!Ebből elég volt! Hiszen néhány napja még a boldogságomat próbáltam építgetni, és most képes lennék hagyni, hogy a hazug remény mindent romba döntsön?

Az érzéseim oly' könnyen kavarodnak fel, mint a tenger fenekén a homok, mikor valaki átgázol rajta. S bár később leülepszik, de csak nagyok sok idő alatt, és csakis akkor, ha senki nem megy még a közelébe sem.

Ennek a mesének már előre meg van írva a vége... A herceg megbánja, hogy elhagyta a hercegnőnek álcázott gonosz boszit, s visszakönyörgi magát hozzá. A sokadszorra lóvátett királylány pedig magányosan él tovább. De egy dolog biztos: bárhogy is lesz, a királylány úgyis rosszul jár... Hiszen ő rendelkezik a legtöbb veszíteni-valóval...

Vajon mi az, amit még megéri feláldozni a hiú, és reménytelen vágyakért, és mi az, amit már nem? Talán már így is túl sok mindent áldoztam fel, aminek a nagy részét el is veszítettem.

Vajon az élet mennyire hasonlít egy pókerjátszmához? Az életben is megéri all in-t mondani, mikor már alig maradt zsetonunk? Vagy jobb kiszállni a játékból, s örülni annak a kevéske kincsnek, mi még megvan? De végülis majd gyűjtögetünk még hozzá... Mégiscsak könnyebb erről a pontról építkezni tovább, mint teljesen a nulláról indulni...

Persze tudom, "A", hogy igazad van! Minden, amit a tegnap esti, negyven percesre nyúlt telefonbeszélgetésünk során elmondtál - igaz. Te kívülállóként jobban átlátod a helyzetet... Vagyis igazából én magam is átlátom, csak elfogadni nem akarom...

Na tessék, megint hagytam magam összezavarni! Így higyje el nekem az ember, hogy határozott vagyok...

De azt hiszem, tudom, mit akarok...

- ¤ - ¤ -

Tegnap a régi kaccatok közt turkálva megtaláltam az általános iskolai aranyköpéseimet. Azért nem semmi... Voltak nagy beszólások... Néha hiányzik az az osztály... De csak néha!

- ¤ - ¤ -

Jah, és persze ma is belinkelek egy számot. Ezt nagyon imádom. Lehet rá vígasztalódni, szórakozni... Ezt a dalt nem lehet megunni... Baby Gabi - Végleg elmúlt már