Wekker helyett fűnyíró... =D

Mareggel összeesküvés áldozata lettem... Azt hiszem, még hét óra sem volt, mikor apum kiment füvet nyírni. Anyum meg gondolta, kiszellőztet a szobámban, amíg nincsen annyira meleg. Így hát az ablak mindkét szárnyát teljesen kinyitotta. Én még aludtam... De már nem sokáig... A fűnyíró hangos zúgása miatt rengeteg ideig félálomban forgolódtam... Sem felébredni nem tudtam, sem pedig elaludni... Így hát nyolckor, mikor anya bejött felébreszteni, kómásan kászálódtam le az emeletes ágyról... És még akkor öltözzek fel, meg vasaljam ki a hajamat, hogy nézzek is ki valahogy... Hiszen kilenckor indultunk meglátogatni apum szüleit. Most éppen náluk tartózkodunk... Az őseim kint beszélgetnek az előszobában, míg én apum tesójának szobájában töltöm az időt a hugommal... Ő a mellettem lévő ágyon alszik, elég vicces pózban...=)

Anyával később jót nevettünk a dolgon, mikor leadtam neki, hogy hogy életem meg ezt az egészet...

Amúgy nem ártana befejeznem a feladatot, amit az osztályfőnököm adott... Ez egészen pontosan úgy volt, hogy tanév végén az az ötlete támadt, hogy hetente egyszer - vasárnaponként - küld különféle feladatokat e-mailban, aminek a megoldásait szombat este nyolcig küldhetjük vissza neki. Ezt egy afféle versenynek szánta... Jövő tanév elején pedig majd értékeli és díjazza a beküldött munkáinkat. Ez tulajdonképpen azért is jó, mert így egész nyáron tartjuk a kapcsolatot...

Amúgy csütörtökön elfelejtettem elmesélni egy érdekes sztorit... Este hat órától táncpróbám volt. Namármost ez az este hat órai kezdés nálunk úgy szokott menni, hogy a tanár sokszor késve érkezik... De ha idejében ideér, nekünk akkor is minimum fél óra kell, hogy átöltözzünk, és rászánjuk magunkat a táncra... Így volt ez csütörtökön is... Azt hiszem, fél hét körül lehetett, amikor tanár úr rakta volna be a zenét, hogy kezdjük végre a főpróbát, hiszen vasárnap fellépés... Igen ám, de csak akkor vette észre, hogy a CD-t meg otthon hagyta... Szóval egy ideig tanakodott, hogy vajon most mi legyen... Mindenkit végigkérdezett, hogy hozott-e valaki zenét - mert ugye mindenki azzal szaladgál, hátha szükség lesz rá... - Majd telefonált egyet... Aztán végre tudatosult benne, hogy nincs más választása, haza kell mennie érte... Így hát végre kocsiba ült, és elindult... Viszont jó messze lakik a próbateremtől, szóval egy óra alatt ért vissza... És mi még akkor kezdtük a fél órás tunyulást, és a próbára való lelki felkészülést... De végül is aztán rendben volt mindhárom szám... Azt hiszem, jók leszünk...

De más vicces dolog is történt velem még aznap este... Délelőtt fogszabályzón voltam. Húztak rajta, és hát eléggé fájt... Anya meg elfelejtette, hogy nem tudok enni, és pizzát sütött vacsira - tudniillik, már jóval több, mint egy hónapja könyörgök neki, hogy süssön pizzát... Miért pont akkor?

Szóval nem volt szerencsém... De legalább jót nevettem azon, hopgy mennyire peches vagyok... =D