Amikor már a csoki sem segít...

Már megint rám tört a fájdalom....

Tegnap a batátnőmmel beszélgettem, aki felnyitotta a szememet. Azt mondta, változnom kell. Szerinte túl könnyen belemegyek egy-egy kapcsolatba, s nem foglalkozom a lehetséges következményekkel, nem ismerem meg eléggé az embereket... S rájöttem, igaza van. Változnom kell, de nem tudom, akarok-e egyáltalán. Talán boldog vagyok így... De talán nem! Mi van, ha csak akkor eszmélek rá, hogy hibáztam, mikor a Nap fénye már örökre kialudt? Hiszen már most is késő...

A mostani viselkedésem jövőtlen, és a múlttól végleg elzárt jelenhez vezethet...

Szörnyeteg vagyok. És ez így nem mehet tovább...

- ¤ - ¤ -

Ezt a számot nagyon szeretem, ráadásul ha a szövege nem is, a hangulata legalább biztosan illik az én mostani hangulatomhoz. Mivé lesz az ember?